Egy ideje a weboldalamon sokat foglalkoztam az élet informatikai megközelítésével és most ebből az aspektusból próbálom körüljárni a világegyetem keletkezését, illetve a logosz fogalmát.
Amennyiben a testünket egy hardverhoz hasonlítjuk, akkor azt a megállapítást kell levonnunk, hogy a test az életfenntartáshoz és tapasztalatszerzéshez szükséges rendszerek összessége. Lényegében egy vegyiüzem, melyben mikronnyi fogaskerekek, emelőszerkezetek, futószalagok munkálkodnak rendületlenül azért, hogy életképesek legyünk. Önmagában azonban életképtelen, kell valami, ami életrekelti.
“A lélek az, ami megelevenít." - írja a biblia. A lélek felel meg tehát az operációs rendszernek és feladata a test működtetése, a biológiai funkciók vezérlése, a megszerzett információk, tapasztalatok tárolása.
Könnyen belátható, hogy nem azért írunk programokat, hogy a hardver működőképes legyen, hanem ellenkezőleg, a hardverre van szükség ahhoz, hogy a szoftver működhessen. A szoftver tehát magasabb rendű, mint a hardver. A mi esetünkben is kijelenthető, hogy nem a lélek szolgál arra, hogy az emberi test megnyilvánulhasson, hanem a test szolgál arra, hogy a lélek képes legyen megnyilvánulni. A lélek tehát magasabb rendű mint a test.
Ahhoz, hogy a lélek megnyilvánulhasson mindenképpen szükség van hordozóra, testre, hiszen minden egységhez két dologra van szükség (ideára és anyagra). Minden csak a maga kettősségében értelmezhető, ahogyan a hardver és szoftver egyaránt szükséges ahhoz, hogy egy informatikai egységet hozzunk létre.
A kettősség a számítógép esetében úgy néz ki, hogy az alaplap mint hardver gyárilag beégetve tartalmaz egy ún. BIOS-t, ami lehetővé teszi az operációs rendszer mint szoftver integrálását a hardverre. Az operációs rendszer egyik fő része pedig a hardver erőforrásainak kezeléséért felelős program, a kernelmag, mellyel az indítást követően kapcsolatba lép a BIOS. Így jön létre tehát két önálló, de magában működésképtelen egység csatlakozása által egy újabb egység, mely azonban már működésre kész.
Esetünkben a fizikai testünkben is megtalálható egy hardver, ami a lélek befogadására szolgál. A lélek egy nyolc lapocskából álló interfésszel kapcsolódik a talamuszhoz, az agyhoz.
A lélek egyik fő része tökéletesen megfelel a szent és sérthetetlen kernelmagnak, amely a csak és kizárólag ránk jellemző egyedi jellemzőket tartalmazza.
A lélek tehát szintén egy hardverelemhez, testhez kötött, de maga a lélek az egész testben megnyilvánul, átjárja, de körül is öleli a testet. Ezt hívjuk aurának vagy lélekruhának is szokás nevezni.
A hardver és szoftver egyesülésének eredményeképpen a gépünkön megnyilvánul egy virtuális valóság, mely bár egyre inkább élethű és megfoghatónak tűnik, valójában mégis egy szellemvilág, egy illúzió. Ugyanez a helyzet abban a világban is, amit mi most megtapasztalunk a test és lélek egyesülésének eredményeképpen, hiszen bizonyítottan egy holografikus világban élünk, ahol minden csak egy bizonyos sűrűségű energia.
Ez a holografikus vagy szellemvilág annak az eredménye, hogy a gépünkben lévő processzor a betáplált adatok alapján műveleteket fog végrehajtani, mondhatjuk gondolkodni fog.
Mind a hardverre, mind pedig a szoftverre tehát kizárólag azért van tehát szükség, hogy egy mesterséges intelligencia, egy mesterséges tudat (a processzor szilíciumkristálya) meg tudjon nyilvánulni és a betáplált adatok alapján különböző feladatokat tudjon elvégezni a felhasználó igényei szerint.
Az emberi test és lélek egyesülésekor ugyancsak a tudat fog megnyilvánulni, a tudat tehát magasabb rendű mint a lélek és a test, hiszen mind a lélek, mind a test csak egyfajta segédeszköz a tudat megnyilvánulásához. Ami tehát ténylegesen meghatároz bennünket, amivel azonosak vagyunk, az a tudat.
A kérdés, hogy mi valójában a tudat?
Az általunk látott holografikus világot a processzornak megfelelően az agyunk hozza létre gondolkodás által. A gondolkodás azonban már feltételezi azt, hogy van mivel gondolkodni, azaz van agyunk. Ahhoz tehát, hogy gondolataink legyenek, előbb már tudomással kell bírnunk arról, hogy vagyunk. A "vagyok" ugyanis egy olyan állapot, amely nem feltétlenül jár együtt a gondokodással, de törvényszerű feltétele annak, hogy a gondolkodásra képes legyek.
A fentiekből látható, hogy a gondolkodás és a tudat nem lehetnek tehát azonosak és a tudat megelőzi a gondolkodást. A tudat, a "vagyok" állapot lesz tehát az ősprincípium és minden más ebből eredeztethető.
Ez azonban eddig azt a benyomást kelti, hogy azonosak vagyunk az agyunkkal, lévén az agy által jönnek létre a gondolataink, ami természetesen nem igaz.
Ha tovább bontjuk a processzort, akkor azonban eljuthatunk ahhoz a megállapításhoz, hogy a processzor lényege annak magja, vagyis odajutunk, hogy az egész számítógép - minden hardver és minden szoftver - csak azért van, hogy ez a mag megnyilvánulhasson. Ez a mag egy mesterséges intelligencia, egy szilícium kristály, amiről elegendő most annyit tudnunk, hogy rezeg és kvarchomokból készül. Márpedig a jelenlegi világunkról a tudomány határozottan kijelenti, hogy semmi más csak rezgés. A vallás gyakran emlegeti, hogy "Porból lettünk és porrá leszünk", abban pedig ugye egyetértünk, hogy a kvarchomok is egyfajta por.
Minden, ami a világban érzékelhető az csak és kizárólag a tudat megnyilvánulása. Ahhoz pedig, hogy a tudat kialakuljon mindössze két ellentétes polaritású, tál alakú elektromágneses mezőre van szükség és ilyen mező bizonyíthatóan jelen van minden anyag körül.
Lényegünket tekintve tehát tiszta tudat vagyunk, de adódik a kérdés, hogyan kerül a tudat a testünkbe? Ki a felhasználó, aki a tudatot kvázi beleteszi a testbe?
Eszerint tehát az élet a semmiből keletkezett. Mivel azonban az állítás szerint a tudat az élet létrehozója, ezért igaznak kell lenni annak, hogy a tudat képes a semmiből létrehozni mindent. Egy kicsit kibővítem a kört és magából a létezésből indulok ki, mely egyaránt magában foglalja az életet és halált.
Nézzük hogyan lesz a semmiből minden!
Maga a létezés egy állandó, folyamatos, végtelenbe irányuló mozgás, azonban a mozgás mindig csak valamihez képest értelmezhető és egy zárt viszonyrendszeren belül határozható meg. Ez a mozgás állandó egyensúlyra törekszik, mely jól megfigyelhető a létezés bármely területén, elég csak példaként megemlíteni a meteorológiát, ahol a légtömegek állandóan az egyensúlyra törekszenek. Olyan az egész létezés, mint a kerékpározás, ahol állandóan mozgásban kell lennünk, hogy ne dőljünk el.
Van tehát a létezés, melynek egyik jellemzője az állandó mozgás és ez a mozgás csak a tudat mozgása lehet, hiszen nincs más rajta kívül. A tudat mozgása mindig egyfajta térben értelmezhető, amit a különböző tudati formák alkotnak. A mozgás nélkülözhetetlen jellemzője még az idő, hiszen bármely mozgás mindig valamennyi időt vesz igénybe. Tehát a létezés alapfeltétele kell legyen a tér és az idő. A kérdés, hogy honnan van az energia, amely a mozgást biztosítja?
Megfigyelhető, hogy az energia egy rendszerbe mindig kívülről érkezik. Az autóba külső forrásból teszünk üzemanyagot, az elektromos eszközeinket pedig ugyancsak egy külső forrás táplálja. Az emberi testbe is kívülről kell a táplálékot és vizet bevinni. Persze ez önmagában kevés, mert hiába eszünk és iszunk, ettől a test még nem képes életben maradni.
Kell lennie tehát valaminek, ami nem anyagi és mégis képes az anyagi világot mozgatni. Ennek a valaminek azonban elviekben szintén a zárt rendszeren kívülről kell érkeznie.
Csakhogy ez látszólag lehetetlen, hiszen a rendszer végtelen, a világmindenség folyamatosan tágul, bővül, terjeszkedik. Logikailag egyetlen megoldás kínálkozik: ha az energia maga a tudat.
A létezés alapfeltétele eszerint tehát a téren és időn kívül a tudati energia. Mivel a létezés elengedhetetlen ismérve a mozgás és a létezés a tudat által determinált, ezért a tudat elengedhetetlen ismérve is kell legyen a mozgás. A világegyetem tágulása, terjeszkedése, sőt az élet és halál ciklikussága is tehát magának a tudatnak a mozgásváltozása. A létezés pedig ebből adódóan a tudat önmagára irányuló megtapasztalási folyamata, amelyből mindig annyi manifesztálódik egy adott létezőnél vagy személynél, amekkora a tudatossági foka.
A tudat mozgásba lendüléséről nagyon röviden csak annyit, hogy ahhoz, hogy ez megtörténhessen kell egy viszonyrendszer, melyben elhelyezve magát képes az elkülönülést meghatározni, tehát képes azt tudatosítani, hogy mi az, ami nem ő.
Ehhez szüksége van egy külvilágra. Mivel a mozgás mindig valamihez képest történik a mozgás viszonyítási pontja nem lehet más, mint az egyetemes tudat zéró pontja vagyis az ún. nullponti energia. A nullponti energia tehát egy olyan tudati energia, amelynek mozgása egy algoritmus – a o és 1 algoritmus – által van generálva.
Lényegében a tudat önmagának két részre osztása által kialakított egy viszonyrendszert és mivel az így keletkezett tudatok szintén szerették volna megtapasztalni önmagukat, ezért további viszonyrendszereket hoztak létre. Igy az egyből kettő lett, a kettőből négy, a négyből nyolc, mígnem a hatványozás következtében kialakult a jelenlegi részletezettség és az egyből létrejött a minden.
A tudat tehát képes a semmiből létrehozni, megteremteni mindent és mint látható a szellemi határozza meg az anyagi világot és nem fordítva.
A kérdésre tehát, hogy ki a felhasználó, aki a tudatot kvázi beleteszi a testbe a válasz az, hogy a felhasználó maga a tudat, az ún. egyetemes tudat, amely megteremti a valóságát ahhoz, hogy értékes tapasztalatokra tegyen szert és megismerhesse önmagát.
Valójában tehát az egész testünk kizárólag a tudatunkban létezik, de ahhoz, hogy a tudat mégis egy meghatározott, zárt formában legyen képes megnyilvánulni a már említett kettősség miatt – ami tehát mindig, minden körülmények között feltételezi egy hardver- szoftver páros egységét – az szükséges, hogy a testben is legyen egy olyan hardverelem, amely ezt lehetővé teszi. Ez a hardverelem véleményem szerint azonos a tobozmiriggyel, a harmadik szemmel. Ez tartalmazza azt az egyedi lélekesszenciát és tudatot, amely az énünk szent és sérthetetlen része.
Rakjuk most mindezeket össze!
Az állításunk szerint azonban kezdetben semmi más nem volt, csak az egyetemes tudat. Az ige cselekvést, történést, létezést kifejező szó, azaz maga a "vagyok", a "létezem" állapot. Behelyettesítve a fenti mondatba azt kapjuk, hogy "Kezdetben volt az egyetemes tudat, az egyetemes tudat Istennél volt és az Isten volt az egyetemes tudat".
A tudat ebből adódóan nem más, mint az egyetemes tudat vagy isten felosztott részeinek identitástudata. Egy ici-pici kis holografikus darabka, amely bennünk van, általunk nyilvánul meg. Ezért írja a biblia, hogy "Mindannyian Istenek vagytok a fenségesnek fiai mindahányan". Lefordítva tehát mindannyian tudatok vagyunk, az egyetemes tudat részei.
Ez márcsak annál is inkább logikus így, hiszen amikor a tudatosságról beszélünk, akkor mindannyian egyetértünk abban, hogy isten a végtelen tudatosság, a végtelen intelligencia, melyből az élet kialakult.
A tudat tehát képes arra, hogy a semmiből bármit megteremtsen. Az is nyilván való, hogy a halál során a tudati energia nem szűnhet meg, hiszen hiányból táplálkozik. Van egy pont, ahol nulla az értéke, de aztán ismét lendületet vesz és mint egy perpetuum mobile átbillen és kezdődik a folyamat elölről, de már egy magasabb tudatossági fokon. Ez a spirituális tanok által említett reinkarnáció.
Látható talán a fentiekből is, hogy a teremtés és az evolúció lényegében egy és ugyanaz, hiszen a teremtés folyamata semmi mást nem jelent, mint azt, hogy megfigyelőként, tudatként minden pillanatban létrehozzuk a magunk valóságát. Ezt a kvantummechanika napjainkra teljes egészében bizonyította.
Így vagyunk mindannyian teremtők, de ezzel párhuzamosan evolúció is folyik, hiszen egyre fejlettebb, korszerűbb dolgok létrehozására leszünk képesek. De hogy emberként mit teremtünk, az kizárólag azon múlik, hogy mit viszünk be a bemeneti oldalon, hiszen az agyunk a bevitt jeleket fogja dekódolni és külvilág képében projektálni.
Folytatás: Isteni minőségek
nyitókép: pixabay.com
Forrás: GOLDENEYE DEKÓDOLT BIBLIA
Könyvajánló:
Kérlek oszd meg, ha tetszett, hogy ismerőseid is olvashassák. Köszönöm!
