Semleges lenyomat birtokában olyan változások esnek meg veletek, amilyeneket még soha nem élhettetek át azelőtt. Olyan kísértések járnak majd a nyomotokban, amilyenek azelőtt még soha nem bukkantak fel életetekben, s a dolgok átalakulása nehéznek, nyomasztónak tűnhet számotokra. Hozzá kell tegyem, a háló korrekciójának időszaka nem lesz éppen kellemes.
1. Születésetek óta hozzászoktatok ahhoz, hogy egy bizonyos módon viselkedjetek.
Beszédeteket, vágyaitokat, cselekedeteiteket és védekező mechanizmusaitokat mind-mind a karma formálta. Ha valaki haraggal szólt hozzátok, haragot ébresztett szívetekben... ha valaki megvádolt, védekezést váltott ki belőletek... személyiségetek „gombjainak” rendszeres megnyomása várható reakciókat eredményezett.
Ezek a dolgok mind karmikusak, és ugyancsak lenyomataitokhoz kapcsolódnak. Miért van az, hogy néhány ember mindig haraggal jár-kel a világban? Miért van az, hogy néhány ember szívében mindig béke lakozik? Ezek a dolgok lenyomataitok irányítása alatt állnak. Karmátok gyakran segít abban, hogy megbirkózzatok a kellemetlen érzésekkel, és a félelem kiküszöbölésével bölcsességre és belső békére tegyetek szert. Következésképpen azt mondhatjuk, a félelem lenyomataitokban rejlik; a lélek békéje, a lélek csendje azonban természetes állapot, s aligha kerülhetitek el, hogy megdolgozzatok érte.
Így aztán személyiségetek átalakuláson fog keresztül menni. Általánosságban véve természetesen jobb emberré fogtok válni, a belső változás azonban más emberektől különbözővé fog tenni benneteket. A haragra nem fogtok haraggal reagálni, ám ugyanakkor kénytelenek lesztek személyiségetek egy olyan részétől megválni, amely már igen kényelmessé vált számotokra.
A béke természetes állapot, de meglehetősen unalmasnak tetszhet, ha életetek színpadát mind ez idáig a dráma, a hevesség és az intenzitás uralta, vagy hozzászoktatok, hogy mindezt megrendezzétek magatok számára.
2. A legnagyobb kísértés ott bukkan majd fel, ahol soha nem várnád: képes leszel fájdalommentesen eltávozni a földi világból. Képes leszel egyszerűen köddé válni, és magad mögött hagyni a Földet. Ösztönös érzések vezetnek majd erre, a folyamat világos és érthető lesz számodra. Miért ne? A hatalmad meglesz hozzá, a világegyetem erői hozzájárultak ahhoz, hogy így legyen! Miért maradnál és szorítanád további munkára magad, ha egyszer lehetőség nyílik az ellenkezőjére is?
A válasz nyilvánvaló. Hirtelenjében jóváhagyás van a kezedben arra, hogy maradj, és használd erődet a bolygó átalakítására. Lehetőséged a távozásra megkérdőjelezhetetlen, és nem idéz fel negatív energiát. Hanem egyszersmind szívedbe fészkeli magát a megújult felelősség érzése, amely maradásra biztat, s arra, hogy segítsd a Földet valami nagyszerű megvalósításában.
Emlékezz: utóbbi üzenetemben arról számoltam be, hogy ti, emberek vagytok a legnagyobb tiszteletnek örvendő entitások az Univerzumban. Mi, benneteket szolgáló lények szeretünk és becsülünk benneteket azért, amit tesztek! Egyszer majd, ha megérkeztek a fátyol túlsó oldalára, lényetek még nagyobb fényben fog tündökölni.
Amikor majd véglegesen hazaérkeztek, ismét kezet szorítunk veletek, hogy kifejezzük hálánkat mindazért, amit az Univerzumért tettetek, és cselekedeteitekért, melyekkel mindannyiunknak segítséget nyújtottatok.
Mindennek tudatában szándékozol-e maradni és végrehajtani a feladatot? Igen! Ám arra kérlek, fontold meg döntésedet, mielőtt ezért a státuszért folyamodnál. Támogatásban részesülsz (erről még szólok később), de tisztában kell lenned vele, hogy a rád vetülő kísértések árnyéka is igen nagy lesz.
3. A karmikus csoport, melyet most magadénak mondhatsz, nem kapcsolódik többé hozzád. Alighanem ez válik majd a legnagyobb fájdalmak forrásává. Lehet, hogy sok barátod, köztük talán társad is elhagy téged. Szemükben megváltozol, más embert látnak majd benned, még akkor is, ha sokkal nagyobb megértést és türelmet tanúsítasz az élet iránt.
A szeretet (az egyetlen forrás) tökéletes, birodalmában a dolgok tökéletesnek, teljesnek tűnnek, a megfelelő időben beálló halál is része a tökéletességnek. Hanem az emberi kötelékek elszakadása a hiány érzésével töltheti meg a szíved. Ám ez is a változás időszakának a része.
Felkészültél arra, hogy magadra maradj, ha ez elkerülhetetlen?
Meglehet, nem lelsz hamar olyan társra, aki ugyanazt a kötelezettséget vállalta magára, mint te. Kérlek, ezt is vedd fontolóra! Számodra sokkal kényelmesebb lenne, ha az maradnál, aki vagy, szeretetben, megértésben folytatnád életedet, s megtennél minden tőled telhetőt, élnél a spirituális világosságnak ama fokával, amelyet most élvezel, mint hogy a mesteri státusz elérésével megváltozz, és magányossá válj. Még más, a szellemi fényt magukban hordó emberek is magadra hagyhatnak az egókarma munkálkodása következtében.
4. Az EGÓ válik majd legádázabb ellenségeddé. Egódat bizonyos mértékben lenyomataid rejtették magukban vagy oldozták el. Még Jézusnak is akadtak gondjai vele, amikor életének bizonyos pontjain ráeszmélt saját hatalmának nagyságára, és felismerése türelmetlenné tette a még sötétségben tapogatózókkal szemben. Az egó lényegében emberi. A fátyol eme oldaláról tekintve ez nem kétséges. Már beszéltem az önhittségről, amellyel a biológiai elme érzékeli önmagát. Az egó akkor jön létre, amikor a hatalmasabb áll a gyengébbel szemben.
A fátyol innenső oldalán ilyesmi szóba sem kerülhet. Itt nem létezik „gyengébb”. Az emberi egó voltaképpen a hatalom jogosulatlan érzése, és kábítószerként szolgál az emberi tudat számára. Ami azt illeti, szükség lesz egy további lenyomatra (erről többet később), hogy megakadályozd egódat abban, hogy befolyást gyakoroljon rád. Noha rengeteg lenyomatot hordozol magadban, léteznek általános, minden emberben megtalálható biológiai rendszerek, amelyeket szintén a lenyomatok közé kell sorolnunk. Ilyenek például az egó, a szexuális vágy vagy az éhség... állandó irritáló tényezők a felsőbbrendű én számára, ám egyúttal biológiai reakciók, tehát olyan dolgok, amelyek közrejátszanak az egyensúly kialakításában.
Az emberi létforma megkívánja az egó meglétét, hogy az emberek képesek legyenek egymással kapcsolatot teremteni; jelen esetben azonban lényegesen nagyobb hatalommal bírsz majd, mint a túlnyomó többség, következésképpen az egó-reakció is jóval erősebben fog megnyilvánulni.
Az egó megfoszt a szeretettől, és ha egocentrikussá válsz, elveszíted a státusz megvalósításához szükséges egyensúlyt. Márpedig egyensúlyban kell maradnod.
5. Mindamellett bizonyos fokig agresszív spirituális természetet kell magadra öltened. Hadd magyarázzam meg. Különösen a szellemi világosságot magukban hordozó emberekre vonatkozik mindez. Előfordult-e már valaha, hogy társasági szituációban, amikor más emberekkel interakcióba léptél, úgy érezted, hogy meg kell óvnod pszichédet a káros befolyástól? Előfordult-e már veled, hogy óvintézkedéseket tettél annak érdekében, hogy energiáidat megvédd a szennyeződéstől? Volt-e már olyan érzésed, hogy energiáidat megrontották, ezért újra magasabb vibrációkra kellett emelkedned? Használsz-e a magas vibrációkat elősegítő különböző erősítőket életteredben? Amikor idegeneket érintesz meg, fontolóra veszed-e tudatosan, miként fog hatni rád energiájuk? Foglalkoztatnak ezek a dolgok?
A fent vázolt magatartás igencsak védekező természetet tükröz, erre azonban már nincs többé szükség! Mind ez idáig talán szükséges volt számotokra, hogy a kívánt vibráció szintjén maradhassatok, ám most már fel kell hagynotok ezzel a viselkedéssel!
Meg tudod ezt tenni? Ez a cselekedet mentális változást követel, és előfordulhat, hogy megvalósítása nehézségekbe ütközik. Gondolj csak Jézusra, amint az emberek között járva megérinti, meggyógyítja őket, beszél hozzájuk. Idézd lelki szemeid elé, miként kutatta fel a spirituális homályban járókat, és hogyan adott nekik erőt. Mindig az agresszív formát gyakorolta, azaz erőt adott ahelyett, hogy elvett volna, s neked is így kell eljárnod. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyúttal evangélistának kell lenned. Megjegyzéseim kizárólag saját hatalmadra és annak egyensúlyára vonatkoznak.
Ha megérintesz valakit, erőt adsz át neki. Többé nem kell tartanod a negatív energiáktól, már ami a te erőidet illeti. Spirituális egyensúlyod megszünteti ezt az állapotot. Többé nem kell attól tartanod, hogy egy alacsonyabb vibráció saját rezgéseidre hatást gyakorol. Azok, akik a tiédnél alacsonyabb vibrációval rendelkeznek, megváltoznak egyszerűen azáltal, hogy a környezetedben tartózkodnak, még abban az esetben is, ha tudatosan nem gondolsz ezzel.
Erősítőidet a sutba dobhatod, többé nem fognak hiányozni neked (jóllehet a veled élők, vagy a téged látogatók még hasznukat vehetik). Tanítóként sokan érkeznek majd hozzád, akik talán használatba veszik a számodra már fölöslegessé vált energia-átalakító készülékeket; neked azonban egyszerűen már nem lesz rájuk szükséged. Azonkívül magad is képes leszel föltölteni azokat! A pozitív hatás és erő csatornájává válsz. Ekképpen változtatja meg életeteket a korlátlan hatalommal bíró szeretetforrás. Még azok is élvezhetik az új helyzet adta előnyöket, akik maguk tartózkodnak attól, hogy átformálják lenyomataikat. A későbbiekben még szólok erről.
6. Egy másik, a változással összefüggésben felmerülő nehézség a múlthoz való ragaszkodásotokban rejlik. Kérlek, higgy nekem, ha azt mondom, hogy ez nem a felvilágosult tudathoz, hanem sokkal inkább az emberi gondolkodáshoz fűződő jelenség. Mindannyian – minthogy lenyomataitokban benne foglaltatik – úgy tekintetek a múltra, mint valami szent dologra. Mély tisztelettel adóztok elhunyt családtagjaitok emlékének. Képzeletetek káprázatok glóriájával vonja be a régmúlt eseményeit; néhányan még tárgyakat is gyűjtenek, hogy azok megkönnyítsék az emlékképek felidézését. Ez a magatartás meglehetősen negatív, ám az egyensúly megvalósításával felülemelkedhettek rajta.
Ha egyensúlyban vagy, tudatára ébredsz a jelennek, az időnek, amely sokkal több, mint örökkévalóság. Emberi múltad eseményei semlegessé válnak számodra. Eltávozott családtagjaid veled lesznek szellemedben, vagy, mivel egy másik megtestesülésben már visszatértek, vágyakozol utánuk. Valamilyen értelemben a jelenben léteznek veled. Csupán ez a felfogás adhat kedvező perspektívát a jelenre. Az emberek úgyszólván életeket töltenek azzal, hogy megtanulják elengedni ezeket az emlékeket; ám neked mindössze kérned kell, és nyomban megadatik.
A múltba való belefeledkezés lényegében függőség, ami negatív energiákat idéz fel. Ezek az emlékképek a szomorúság, a bánat, a vágyakozás és az önsajnálat borongós földjére vezetnek benneteket. Ugyanakkor haragot és kielégítetlen bosszúvágyat ébresztenek; megannyi negatív vibráció! Tekints magadba, s vizsgáld meg, miért ragaszkodsz bizonyos múltbeli érzésekhez, és döntsd el magad, hogy a fenti állítások közül igaz-e rád valamelyik.
Megjegyzés: Nagyon is helyénvaló a karmikus csoport egy múltbeli megnyilvánulásának emlékét tisztelni és ápolni. Ez az oka annak, hogy bensődben őrzöl múltbeli dolgokat? Vagy csupán a vágyakozás érzését korbácsolja fel benned, a vágyakozást valami más után – bármi legyen is az? Belemélyedni a múltból örökölt érzésekbe hasztalan és hiábavaló, kiváltképp, ha arra gondolunk, hogy valójában minden entitás számos alkalommal új alakot ölt, s nem pusztán egyetlen megnyilvánulási formával rendelkezik.
A megtestesülések mindössze a fejlődés karmikus eszközeiként szolgálnak. Dolgokat megtartani azért, hogy tisztelettel ápold egy entitás múltbeli megnyilvánulásának emlékét, dicséretes dolog. A felvilágosult tiszteletadás és az emberi negatív visszatekintés között lévő különbséget meghatározni igen egyszerű. Örömet vagy szomorúságot érzel az adott dologgal kapcsolatban? Ez esetben az öröm az egyetlen elfogadható érzés.
A múlt nem tükröződik majd többé elmédben. Más szóval: emlékezeted sértetlen marad, ám az embertől hasonló esetben elvárható érzések nem munkálnak többé benned. Ez nehéznek tűnhet számodra, nehéznek a felelősség tekintetében. Kétségkívül furcsának fogod találni. Valóban szeretted elveszített szeretteidet? Ha igen, nem kellene szomorúságot érezned távozásuk következtében? Ha már csak minimális emberi szomorúságot érzel miattuk, közeledsz afelé, hogy feltehesd magadnak a kérdést: a semmibe vesztek az érzelmeim? Nem, csupán lenyomataid vesztek oda!
7. Végül az új szeretetvibráció lesz a mindent elsöprő érzés, amely kibontakozik szívedben. Alighanem nehéznek fogod találni, nehéznek a felelősség tekintetében. A jelent csaknem olyképpen fogod érzékelni, amiként én teszem, s az idő eme sajátos észlelési módja egy intenzív felelősségérzetet hoz magával. Ez nem az a „szabad és könnyed” érzelem, amelyet eddig esetleg a szeretet fogalmával hoztál összefüggésbe. Sokkal inkább arról az érzésről van szó, amelyet Jézus szemében láthattunk tükröződni. Bölcs szeretet ez, lényetek ama zugából jön elő, amely nemcsak a személyiséget látja, hanem felismeri magát a lelket is mögötte.
Ez a szeretet maga az álom szépsége, mely eddig pusztán a képzeletben létezett; a megbecsülés és tisztelet fátylába burkolva, az új születés örömével karöltve jelenik meg előttetek. A felületességnek még csak az árnyéka sem vetül ezekre az új érzésekre. A bölcs érzelmeket képviseli, amelyek a halált éppúgy értik és dicsőítik, mint az életet.
Egy napon arra ébredsz majd, hogy valóban felnőttél. Tényleg neked való mindez?
Folytatás: Korrekció és segítség
Forrás: Kryon- Az utolsó idők
Nyitókép: pixabay.com