A fennmaradt sumer írások szerint megközelítőleg 450.000 évvel ezelőtt a Nibiru bolygón a mi ózon problémánkhoz hasonló légköri gondokkal kellett szembenézniük, mert a nefilimek tönkretették a bolygó légkörét. Mivel a Nibiru pályája olyan távol esik a Naptól, hogy a melegét az atmoszférán belül kellett tartani, ezért aranyrészecskéket szándékoztak a légkör felső rétegébe juttatni, hogy azok a meleget tükörként visszaverjék.
A nefilimek tudták, hogy a Tiamaton nagy mennyiségű arany volt megsemmisülése előtt, ezért valószínűsítették, hogy a Földön is találni fognak. Mivel abban az időben már rendelkeztek az űrutazás képességével, úgy döntöttek, hogy csapatot küldenek ide. Ehhez meg kellett várniuk, míg a Nibiru elég közel ér a Földhöz, hogy végre tudják hajtani az űrutazást, így a Földre érkezésük kb. 445.000 ezer évvel ezelőttre tehető.
Sumer írások szerint kb. 6oo aranykitermelő munkás és 300 további küldött érkezett a Földre, akiket 12 vezető irányított. Az első földet érő csoport 50 űrhajósból állt, akiknek a neve 'annunaki' volt, azaz 'égiek, akik a Földön vannak'.
Megérkezésük a mostani Perzsa öböl környékére tehető, ahol megalapították első földi bázisukat, Eridut (jelentése 'messze épített otthon), melynek vezetője Enki volt. A helyet feltehetően azért választották ki, mivel abban az időben a Földön jégkorszak volt és csupán ezen a területen uralkodott mérsékelt éghajlat. Az annunakik először a Perzsa öbölben a tengervízből tervezték az aranyat kivonni, azonban az eredmény nem volt kielégítő.
Enki rájött, hogy Délkelet-Afrika mélyén nagy mennyiségben található arany, ezért ott Abzu néven várost alapítottak és megkezdték az arany bányászatát, melyet hajókkal szállítottak Mezopotámiába. Itt megolvasztották, finomították, majd a kész aranyrudakat ürrepülőgépekkel a Föld körüli pályán keringő bázisállomásra szállították - itt teljesített szolgálatatot a 300 küldött - majd onnan rendszeres időközönként hazaszállították a már feldolgozott nemesfémet.
A szállításhoz Szippar városában - 'madárváros' - építették fel az űrrepülőteret, mivel a város egy vonalban feküdt a legtisztábban kivehető tájékozódási ponttal, az Ararát hegység csúcsával. Időközben megérkezett a Földre Enlil is, aki személyesen vette át a vezetést.
Nagyjából egy évezred telt el, amikor az aranybányában dolgozó nefilimek fellázadtak, mivel méltatlannak találták, hogy űrhajós létükre bányákban dolgozzanak. (Megjegyzendő, hogy az ő életciklusukban 3.600 földi év csupán egyetlen esztendőnek számított.) Enlil ekkor fegyvert akart ragadni a lázadók ellen, azonban legfőbb embere Nusku - 'vezér, nagykövet' - azt ajánlotta hívja össze a tanácsot.
Enlil üzenetet küldött apjának, Anunak, aki leszállt a Földre, hogy haditörvényszéket üljön. Mivel a lázadók nem árulták el a felbújtó nevét és továbbra sem voltak hajlandóak a munkát folytatni, Anu tanácstalan volt, mert az aranyra szükség volt a Nibirun. Ekkor Enki olyan megoldást ajánlott, hogy Afrikában kóborló lényekbe - ezek voltak az emberszabásúak - ültesség be az 'annunakik jelét', így téve alkalmassá őket a bányában történő munkavégzésre.
"Es monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra." (Mózes I. 1j26)
Anu a javaslatot elfogadta és leküldte a Földre Ninhursagot, aki a legtekintélyesebb egészségügyi vezetőként, bábaasszonyként volt ismert, de nevezték őt 'anyaistennő'-nek vagy a 'szülés istennőjének' is. Egy fennmaradt ékírás az alábbi szöveget örökítette meg:
"Magukhoz hívták… az Isteni bábaasszonyt, a bölcs Mamit, s így szóltak hozzá, Te vagy a bábaasszony, teremts hát embert! Teremtsd hát meg az ősembert, az igát hadd húzza, Enlil megbízását: Istenek szállító kosarát cipeje az ember!"
Az ember tehát eredendően rabszolgának lett teremtve, hogy az istenek helyett elvégezze a munkát.
Ninhursag elvállalta a feladatot és felsorolta mire lesz szüksége. Egyebek között Abzuból anyagot - 'gént' - kellett neki hozni, ami vélhetően nem mást jelentett, mint hogy emberszabású lényeket hoztak Afrikából. Enki segítségével petesejtet nyert egy emberszabású nőstényből, melyet egy fiatal annunaki spermájával megtermékenyítve visszaültetett a nősténybe. A genetikai kísérletek kezdetben nem voltak túl sikeresek, rengeteg olyan szörnyet hoztak létre, amelyeket elsősorban a későbbi görög mitológiából ismerhetünk.
Egy idő után úgy döntöttek, hogy a megtermékenyített petesejtet egy annunaki nő méhébe ültetik be. Enki javaslatára felesége, Ninki vállalta, hogy hordja a beültetett petesejtet. A beavatkozás eredményre vezetett, Enki és Ninhursag megteremtették az első homo sapienst, mely ráadásul a világ első lombikbébije volt! Őt nevezték el Lulunak, vagyis ősembernek, illetve Lulu Amelunak, melynek jelentése 'alacsonyabb rendű lény'.
A történet ezen pontján tehát megoldódni látszik az a rejtély, miszerint 300-350 ezer évvel ezelőtt szinte a semmiből bukkant elő a Homo sapiens, ráadásul a jégkorszak idején. A sumer írások alapján a nefilimek lázadása kb. 100-150.000 évvel a Földre érkezési követően tört ki, valamikor tehát i.e. 300-350.000-ben, ami tökéletesen megegyezik a tudomány állításával.
Ekkor a Földön már jelen volt a Homo erectus, a felegyenesedett ember, amit be fogva elvégezhető volt a genetikai módosítás. Egy sumer elbeszélés így írja le azt a lényt, amely a Földön élt az annunakik megérkezésekor:
“Az emberiség a hajdankor napján a kenyeret, táplálékát nem ismerte még, a ruhát, öltözéket nem ismerte még a nép mezítelen tagokkal járt; mint a juhok szájukkal téptek füvet, árkokból ittak vizet. "
Fajunk első képviselői a Dél-Afrika nyugati partjainál található Gondwanaföld nevű szigeten éltek, így biztosítva, hogy ne tudják elhagyni a területet. Amikor elérték azt a fejlettségi szintet, hogy alkalmasnak bizonyultak a munkavégzésre, át telepítették őket az aranybányákba, ahol fokozatosan átvették a munkát a nefilimektől. Ezek az emberek még vajmi kevés értelemmel rendelkeztek, azonban fejlődésük során - mely kb. 50.000 - 70.000 évig tartott - egyre inkább megértették az élet működését és lassan-lassan megtanulták fenntartani magukat. Az átlagos magasságuk kb. egyharmada volt a nefilimek magasságának.
Antropológusok kutatásai egyébként megerősítik, hogy az emberiség Afrikából származik egyetlen anyától és fajunk első példányainak megelenését kb. Kr.e. 200.000-re teszik.
Mialatt az emberi faj első példányai az aranybányákban dolgoztak, a mai Irak területén - melyet akkor Mezopotámiának hívtak - magas színvonalú városállamok jöttek létre. Egy idő után az itt élő nefilimek is úgy gondolták, hogy az ősemberek el tudnák végezni az ő munkájukat, ezért néhány földlakót átvittek a városukba, hogy ott helyettük dolgozzanak.
"És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt. " (Mózes I. 2/15)
Ez a Mezopotámia területén lévő városállam - pontosabban feltehetően annak egy jól behatárolható része - került be a Bibliába Édenkert néven.
Arra, hogy az Édenkert valóban Mezopotámia területén volt bizonyítékat is találunk. A Biblia így írja le a helyet:
"Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy fő ágra szakad vala. elsőnek neve Pison... A második folyóvíz neve pedig Gihon... És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel (Tigris); ez az, amely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes."(Mózes I. 2/10-14)
A történet ezen pontján említést kell tegyek Mózesről. Később még lesz róla szó, egyelőre annyit, hogy Mózes az annunakik kiválasztottja, majd később szövetségese volt.
E minőségéből adódóan bizalmukat élvezte, így rengeteg dolgot megmutattak neki, melyeket Mózes a maga módján leírt az utókor számára.
Nyilvánvaló azonban, hogy az ő korában az annunakiknál látott technikai eszközök sokasága, egészen az űrjárművekkel bezárólag felfoghatatlan volt, így azokat nem tudta szavakba és írásba sem foglalni, csak az ő korának műveltségi szintjén.
Mindazok a Mózes által írt bibliai idézetek, amelyekkel a következőkben alátámasztom a sumer kori bizonyítékokat minden valószínűség szerint úgy kerültek Mózes tudomására, hogy azokat egy videó eszközzel készített felvételről lejátszották neki.
Édenkert valójában egy biogenetikai állomás volt, ahol az annunakik növénye- ket, állatfajok sokaságát majd végül az embert is előállították DNS kísérleteik során. Mózes nyilvánvalóan képtelen volt ezt leírni, így mivel a kísérleti telep leginkább egy jól ápolt kerthez hasonlított - benne különböző növények sokaságával - egyszerűen Édenkertnek nevezte el.
Radiokarbon kormeghatározási módszerekkel a tudósok megállapították, hogy a fenti területen jelent meg a tönkölybúza, árpa, rozs, len, olajos magvak és gyümölcsök (alma, körte, oliva, mandula, dió, füge, pisztácia) tömkelege, mindez olyan gyors ütemben, mely elképzelhetetlen valamiféle növénygenetikai laboratórium működése nélkül, amely sorra háziasította a növényeket.
"És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját." (Mózes 2/ 9)
A genetikai állomás közepén lévő két fa egyike az élet fája, a halhatatlanság szimbóluma volt, mely véleményem szerint egy DNS szintetizáló berendezés lehetett.
A DNS minden élő szervezet központi anyaga, egy olyan kémiai anyag, amely azokat az információkat hordozza magában, amelyek ahhoz szükségesek, hogy egy élő szervezet felépüljön. Egy élőlény létrehozásához legelőször meg kell alkotni az őt leíró és a működését szabályozó DNS molekulát, majd ezt a gént belehelyezve egy sejtbe osztódással kialakul az élőlény. Külsőre egy ilyen berendezés úgy néz ki, hogy egy hengeres központi részhez csővezetékek sokasága csatlakozik, amelyek azokat az anyagokat továbbítják, amelyekből a végtermék felépül. Hasonlít tehát egy vastag törzsű fához, melyből ágak és gallyak sokasága nyúlik ki.
Hasonló megfontolásból a jó és rossz tudásának fája az információ tárolására és a vegyi folyamatok vezérlésére szolgáló számítógép lehetett. Ez volt az állomás központi szervere, melyhez a különböző részlegeken található számítógépek csatlakoztak. Ezeken a számítógépeken keresztül egyrészt irányították a DNS szintetizáló berendezést, másrészt meghatározták, programozták magát a DNS-t.
Nyilván azért helyezték el az állomás közepén, mert így volt szükség a legkevesebb vezetékre. A központi szerverből - melyben tehát a tudás van - kiinduló vezetékek tömkelege ígyhát Mózes leírása alapján a jó és gonosz tudásának fájaként vonult be a köztudatba.
Érdekes, hogy több százezer év elteltével ismét eljutottunk oda, hogy a DNS módosítások eredményeképpen genetikai kísérletek folynak. Még napjainkban is rendkívül szélsőséges azonban annak megítélése, hogy a genetikai beavatkozás jó vagy rossz.
Az első Homo sapiens nem volt képes önálló szaporodásra és a nefilimekhez képest rendkívül rövid ideig élt, ugyanakkor élethossza meghaladta az emberszabásúakét. Hogy kiderítse mi ennek az oka, Enki genetikai kísérleteket végzett az Édenkertben lévő laboratóriumában, melynek jelképe két egymásba fonódó kígyó volt. Ez a szimbólum a mai napig is az orvostudomány, illetve a DNS jele.
A kísérletek során saját spermáját is felhasználva megalkotta a földlakók egy új, minden eddiginél tökéletesebb példányát, melyet Adapa/Adamu névre keresztelt. A Biblia őt nevezi Ádámnak, az első embernek, a sumer szó jelentése egyébként “prototípus”.
Mózes később leírta azt is, hogyan tanították Ádámot beszélni. Mutattak neki egy tárgyat vagy élőlényt, Ádám pedig mondta annak nevét. Mózes ezt persze félreértette, ő azt hitte, hogy Adám adta a nevet az egyes dolgoknak, így ez a Bibliába is rosszul került leírásra.
"És formált vala az Ur Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert amely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. " (Mózes 2/1 9)
A fajfenntartás biztosítása céljából Adámnak szüksége volt egy társra. Ezt úgy oldotta meg Enki, hogy elaltatta Adámot és valamilyen testszövet átültetést hajtott végre rajta, legalábbis erre utal 'a hússal tölté be annak helyét'.
"Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét." (Mózes 2/21)
Valószínűleg arról lehet szó, hogy egy "másik Ádám", azaz egy másik prototípus nemi szervét eltávolították, annak helyét "hússal betöltötték" és a nemi szerv mintájára elkészítették annak női megfelelőjét. Így született meg az első nő, Éva.
"És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez.
És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté." (Mózes 2/22-24)
Enki segítője továbbra is Ninhursag volt, akit emiatt Ninti néven is említenek, melynek jelentése 'az élet úrnője'. A sumer TI azonban kettős jelentéssei is bír: az élet mellett bordát is jelent, tehát lefordítható a 'borda úrnőjeként' is. A Biblia szerint Évát - mely szó jelentése ugyancsak élet - Ádám oldalbordájából teremtették, mely ily módon egyértelműen utalhat Ninhursag szerepére.
"Teremté tehát Isten embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket." (Mózes 1/27)
Egy másik lehetséges magyarázat, hogy Mózes a kromoszómák kinagyított képét látta. A férfi jellegzetességei az XY, míg a nőé az XX kromoszómapár által vannak meghatározva. Y értelmezhető úgy, hogy az X egyik szára hiányzik és ezt a szárat írta le Mózes bordaként.
Ehhez véleményem szerint nem lett volna szükség altatásra - egyszerűen a DNS programját kellett volna átírni - így a magam részéről inkább az első változatot tartom valószínűbbnek.
Ádám és Éva szabadon mozoghattak, a két fáról azonban - jelképesen - nem volt szabad enniük. Ez azt jelentette, hogy a DNS szintetizáló reaktor és a központi számítógép közelébe nem mehettek. Ennek oka érthető, hiszen nyilvánvalóan komoly biztonsági előírások voltak egy olyan állomáson, ahol DNS kísérleteket végeztek.
A kígyó általi megkísértés a Biblia egyik kényes pontja. A jó és gonosz tudásának fája - tehát a DNS előállítását programozó számítógép - ugyanis nem csak a tudást, hanem a megértést is szimbolizálja. A megértés viszont egy héber kifejezés, mely alatt a szaporodás céljából létrejött szexuális kapcsolat értendő. A Biblia által leírt történet, miszerint a kígyó megkísérti Evát, hogy egyen a tudás fájáról, valójában egy szimbólikus leírása annak, hogy a férfi és a nő a DNS-ben kódolt ösztönnek és vágynak engedelmeskedve szexuális kapcsolatot létesítenek, mely által a nefilimekhez - vagyis istenekhez - hasonlóan szaporodásra képesek.
Ráadásul Enki nevének egyik jelentése is kígyó, mely tovább erősíti miért került be az esemény, mint a kígyó általi megkísértés a köztudatba. Ezzel Ádám és Éva az előző emberekhez képest már nem csak óriási intelligenciával rendelkezett, hanem már alkalmas volt gyermeknemzésre is.
".....és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói." (Mózes I. 3/5)
Amikor Enlil rájött, hogy Enki a földlakók olyan példányát állította elő, amely hozzájuk hasonlóan képes az újranemzésre, haragra gerjedt. Mivel mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy az élet fájáról is egyenek - amit persze szintén szimbolikusan kell értelmezni - büntetésül kiűzte mind őt, mind Évát az Édenből és intézkedéseket tett, hogy soha ne érhessék el a halhatatlanság állapotát.
"És monda az Úr Isten: Imé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, amelyből vétetett vala. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az életfájának útját." (Mózes 3/22-24.)
(A kerubok és a villogó pallos magyarázatára a későbbiekben még vissza fogok térni.)
Enlil nem csak kizavarta Ádámot és Évát az édenkertből, hanem ezzel egyidejűleg - mintegy mellékbüntetésként - megátkozta mindkettőjüket:
“Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét. Orcád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz." (Mózes I. 3/16-19)
A dolog érdekessége, hogy a Biblia tanúsága szerint Enlil megátkozta Enkit is. A sumer írások szerint Afrikába száműzte Abzuba, hogy ott az aranykitermelést irányítsa, felügyelje és Santananak nevezte.
"És monda Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban." (Mózes 3/14)
A hasadon járj szimbolikus jelentése alázkodj meg, míg a port egyél utalhat az afrikai homoksivatagra, illetve az aranybánya porára egyaránt. A Santana vagy ahogyan a köztudatba bevonult Sátán szó a sumer nyelvben "helytartó' jelentéssel bír, míg a héber nyelvben "ellenséget, üldözöttet” jelent.
Enki megsajnálta Ádámot és Évát, ezért próbált rajtuk segíteni. Többek között úgy, hogy ruhákkal látta el őket:
"Es csinála az Ur Isten Adámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket." (Mózes 3/21)
"És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő. " (Mózes 4/2)
A tudományos eredmények teljes egészében alátámasztják, hogy ebben az időben kezdődött el a mezőgazdasági termelés, majd az állatok háziasítása az ókori keleten. R.J.Braidwood és B.Howe archeológusok az őskor kutatása során arra a következtetésre jutottak, hogy a növénygenetikai vizsgálatok alátámasztják a régészek azon kutatási eredményeit, mely szerint az élelemtermelő életmód (mezőgazdaság) az ókori keleten jelent meg, vagyis ott, ahol a Homo sapiens.
Édenkertből kiűzött emberpárnak és utódainak ezután keményen kellett dolgoznia a megélhetésért. Előbb mezőgazdasággal kezdtek foglalkozni, majd valamivel később ezzel párhuzamosan megjelent az állattenyésztés is.
Frederick Everard Zeuner: állatok háziasítása című művében megerősíti, hogy az állatok befogása és háziasítása ebben az időben történt, mivel bizonyos mértékű társadalmi egységre szükség volt a háziasításhoz. A legősibb kutyacsont vázakat ezen a területen találták, de később itt kerültek elő juh, kecske, sertés és szarvasmarha csontok is.
Megjelentek az első települések is, melyek 50-100 fős lélekszámúak voltak, majd később városiasadni kedtek. Az első városoknak Eridu, Nippur, Larsza, Szippur, Surupak és Lagas számítottak.
Mivel az annunakiknak nem volt elegendő fajtájukbeli asszonya, ezért az ember lányaival kezdtek szexuális kapcsolatot. Biológiailag ennek nem volt akadálya és genetikailag is összeillettek, ezért utódok születtek a kapcsolatból.
"Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének.
És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala." (Mózes I. 6/1-2)
“Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik." (Mózes I. 6/4)
Fajunk ettől az időtől kezdve két ágon fejlődött tovább: Ádám és Éva, illetve azok vérvonalán "tiszta" emberek születtek, míg a nefilimek és emberek kapcsolatából "vegyes" faj jött létre. Meg kell említeni, hogy a Biblia alapján erős a gyanú, hogy Éva első gyermeke - Káin - valójában nem Adámtól született, hanem valamelyik
istentől.
“Azután ismeré Ádám az őfeleségét Évát, aki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól. " (Mózes 4/1)
Enlil egyre növekvő aggodalommal szemlélte, hogy az annunakik, illetve az emberekkel létesített szexuális kapcsolat eredményeképpen született utódjaik egy idő után már szinte semmivel sem foglalkoztak, csak azzal, hogy jól éljenek.
"És látá az Ur, hogy megsokasult az ember gonoszsága aföldön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz." (Mózes 6/5)
Az emberek lassan hozzászoktak ahhoz, hogy szolgaként élnek. Mindig volt, aki irányította őket, megmondta mit kell tenni, így saját magukért semmilyen felelősséget nem vállaltak és azt hiszem az emberek többségénél ez a mai napig sem igen változott.
Ekkor Enlil, hogy megállítsa a folyamatot és az anunnakik további morális leromlását, úgy határozott, hogy kiirtja az emberiséget.
"És monda az Ur: Eltörlöm az embert, akit teremtettem, a földnek színéről; embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem." (Mózes 6/7)
Ezután egy rendkívül érdekes esemény történt, mely özönvíz néven került be a történelembe.
Forrás: GOLDENEYE - DEKÓDOLT BIBLIA
