Az elmélet szerint a természetes kiválasztódás útján mindig a legrátermettebb egyedek örökítik tovább a génjeiket, ezáltal a fajok egyre tökéletesebben alkalmazkodnak a környezetükhöz. Így alakult ki az egysejtűekből fokozatosan az ember. A természetes kiválasztódás azonban véletlenszerű mutációk sorozatát jelenti, mely mutációnak nincs tudatos célja.
Az első élőlény, amely már valóban embernek tekinthető, az Australopithecus, mely Afrikában élt mintegy 2 millió évvel ezelőtt. Újabb 1 millió év telt el a Homo erectus (felegyenesedett ember), majd kb. 900.000 év a neandervölgyi ősember megjelenéséig.
Mintegy 300-350 ezer évvel ezelőtt azonban hirtelen és szinte a semmiből bukkant elő egy új emberfajta, a Homo sapiens, avagy gondolkodó ember. A Homo sapiens olyan hirtelen váltást jelent a lassú evolúciós folyamat során, hogy számos képességét – például a beszédét tekintve – semmi köze a korábbi főemlős őseihez. Több olyan gén jelent meg, melyeknek nem kellene bennünk lennie. Már a katolikus egyház is egyetért abban, hogy a Homo sapiens valamilyen beavatkozás révén jött létre a Földön és megjelenése evolúciós ugrásként tekintendő.
Theodosius Dobzhansky ukrán genetikus és zoológus különösen rejtélyesnek találta azt a tényt, hogy ez a hirtelen fejlődés a jégkorszakban ment végbe, mely igencsak alkalmatlannak tűnik egy evolúciós előrelépésre. Dobzhansky arra is rámutatott, hogy a gondolkodó ember nem rendelkezik a korábbi fajták jó néhány jellegzetességével, miközben számos olyan tulajdonsággal bír, melyek korábban ismeretlenek voltak.
Ha ugyanis az élet spontán vegyi reakciók sorozatának eredménye, akkor nem magyarázható meg hogyan lehetséges, hogy csupán egyetlen genetikai kóddal és nem azok sokaságával rendelkezik. Ugyancsak talány az is, hogy valamennyi élőlény roppant keveset tartalmaz a Földön bőségesen előforduló vegyi elemek közül, miközben túl sokat azok közül, melyek bolygónkon nagyon ritkák.
Francis Crick és Leslie Orgel molekuláris biológusok elmélete szerint a földi élet egy másik bolygóról származó organizmus által történő tudatos "beoltás" révén alakult ki, vagyis más bolygóról származó értelmes lények elhozták az élet csíráját a Földre, hogy az élet láncolatát elindítsák.
Dr. Ryan Hernandez, a Kalifornia Egyetem munkatársa és a vezetésével működő nemzetközi kutatócsoport bioinformatikai módszerekkel közel kétszáz, a Föld különböző pontjairól származó emberi genomot hasonlított össze. Ennek során a világ minden pontjáról, lehetőleg különböző rasszokból és gyakran zárt közösségekből igyekeztek embereket gyűjteni , akiknek a teljes genetikai anyagát szekvenálták. Az emberenként hárommilliárd betűnyi adathalmazt informatikai módszerekkel összevetették egymással és arra a megállapításra jutottak, hogy nem hirtelen ugrás, hanem apró genetikai mutációk sorozata játszott szerepet az emberi evolúcióban. Ez persze nem zárja ki egy teremtő jelenlétét, de arra utal, hogy többször is módosított az emberi DNS struktúráján.
A fejlődéselmélet mára paradigmaváltás előtt áll. Napjainkban már kialakult a klónozás technikája, melyhez egy emberi sejt és a 23 teljes kromoszómából álló készlet petesejtbe történő bejuttatása szükséges. A hagyományos megtermékenyítés során az apa és anya kromoszómái egyesülnek, majd ismét szétválnak, hogy megmaradjon a 23 kromoszómapár, melyek ismételt egyesülése véletlen szerű kombinációkhoz vezet. Ezzel szemben a klónozás során az utódban a változatlan kromoszómakészlet pontos mása van jelen, így végtelen számú teljesen azonos lény hozható létre.
Kifejlesztették a sejtfúziónak nevezett eljárást is, amelynek eredményeképpen a különböző helyekről vett sejteket egyetlen "szupersejtté" egyesítik, így két sejtmag és kettős kromoszómakészlet van jelen.
Lehetségessé vált tehát ezidáig össze nem párosítható élőlények sejtjeinek fuzionálása (pl. macska és kutya), sőt egy életforma tulajdonságainak tudatos továbbörökítése.
A darwini elmélet tovább nem tartható fenn, egyre többen állítják, hogy az élet intelligens tervezés eredménye, egy felsőbb intelligencia tudatos megnyilvánulása. A modern tudományos nézetek kezdenek tehát mintegy visszafordulni a vallás irányába, mely mindig is egy teremtő Isten keze munkájának tekintette az embert.
A hatalom mindent megtesz annak érdekében, hogy sötétben tartson bennünket, arról pedig főleg nem akarja tájékoztatni az emberiséget, hogy a Földön kívül is van élet. Ennek okára bővebben is visszatérek a későbbiekben. Mindazonáltal a XXI. században már mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a világegyetem tele van alacsonyabb vagy magasabb tudatasságú lények milliárdjaival. Földünk csupán egy parányi porszem az univerzumban. Hogyan is tételezhetnénk fel, hogy egyedül mi vagyunk intelligens lények?
További rejtély a civilizáció kialakulása, a jelenlegi ismeretek alapján nem magyarázható ugyanis miért alakult ki és miért vagyunk civilizáltabbak, mint például az Új-Guinea őserdeiben élő természeti népek. Az igazi talány azonban nem is a természeti népek elmaradottsága, hanem a mi fejlettségünk.
1957-ben Ralph Solecki amerikai archeológus - aki a korai ember megtelepedésének nyomait kutatta a fenti területen - az egyik barlangban 7 ember maradványait találta meg, melyek elemzése során arra a megállapításra jutott, hogy az emberi kultúra i.e. 27.000 és 11.000 között visszafejlődést mutatott, melynek oka feltehetően a kedvezőtlen éghajlat volt. Amikor i.e. 11.000 körül, a nagy özönvíz idején a Homo sapiens ismét megjelent, akkor azonban már megmagyarázhatatlanul magasabb fejlettségi és kulturális szinten volt.
A modern civilizáció eredete bizonyítottan a sumerok országában keresendő, ahol i.e. 4000 körül a fejlett civilizáció minden alapvető eleme hirtelen - gyakorlatilag a semmiből - virágozni kezdett. Városok, épületek, utcák, piacterek, kikötők, iskolák, templomok, fémmegmunkálás, orvostudomány, textilipar, mezőgazdaság, öntözés, kerék, hajók, navigációs ismeretek, kereskedelem, súlyok és mértékek, törvények, bíróságok, nyilvántartások, hadviselés, kézművesség és prostitúció: mindezek a sumer korból eredeztethetők.
A sumerok mindezen ismereteknek a birtokában voltak, jeleskedtek az ég tanulmányozásában, de legfőbb tevékenységük - melyet fennmaradt kőtáblák és rovásírások ezrei bizonyítanak - az istenek tanulmányozása volt; az isteneké, “akik a mennyekből a Földre jöttek”.
Nagyon fontos ehelyütt megemlíteni, hogy sem a sumerok, sem később az akkádok nem nevezték az égből érkezetteket isteneknek. Az isten szó csak a pogányság későbbi megfogalmazásának hatására szivárgott be nyelvünkbe. A szó eredetéről a nyelvtörténészek között megoszlanak a vélemények, de a legelfogadottabb változata: "ősdörgés, őstenyésző vagy ősatya".
Az ige cselekvést, történést, létezést kifejező szó. Az angol nyelvű változatban 'word', azaz 'szó' kifejezés szerepel. A szó viszont nem más, mint hang.
Több fordításban azonban az Ige helyett a Logosz szó szerepel, mely több jelentéssel is bír, de gondolkodásként, bölcsességként, logikaként szokás fordítani.
Tekintsük át a következőkben mindkét értelmezését!
Folytatás: Isten mint ősdörgés vagy hangjelenség
nyitó kép: pixabay.com
Forrás:
GOLDENEYE
DEKÓDOLT BIBLIA
Kérlek oszd meg, ha tetszett, hogy ismerőseid is olvashassák. Köszönöm!
